Volt egy adomány, amin Jézus is elcsodálkozott. Felhívta a tanítványok figyelmét is rá! Különös megjegyzést fogalmazott meg. Az a kis összeg, amit az özvegyasszony adott, több volt, mint amit egész nap a gazdagok adtak!

Jézus ekkor a csekély adományt idealizálta, vagy valami más lehetett a gondolatában? Egy dolog biztos: Isten figyelmét nem a nagy összeg ragadja meg. Különben, Jézus a nagy összegek templomi adakozóit dicsérte volna meg! Jézus nem a nagy adományokat emelte ki!

Ellen G. White azt fogalmazza meg, hogy „Isten az adományt nem annak nagysága, hanem az adakozó helyzete és indítéka szerint értékeli.” (AT 225. o.) Figyeled a megfogalmazást, „helyzete”. 5Mózes 16:17-ben ezt olvassuk, „Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked.”

A szegény özvegyet megdicsérte, mert a helyzetét, szándékát vette figyelembe, és így adott 100%-t. Ahogy George Müller fogalmazta meg, „Isten az alapján ítéli meg, hogy mennyit adunk, hogy mennyit tartunk meg.” Az özvegy semmit nem tartott meg, elhatározta, hogy hit által fog élni, Istenben fog bízni, szeretetére, hatalmára bízza magát!

Nos, hogyan határozzuk el „mennyit adjunk adományként”? A tized százaléka, az adott, igaz? Kérjük a Szentlelket, hogy vezessen az adomány százalékának döntésben, mennyit határozzunk meg magunknak. Ez a százalék függhet szándékunktól, bizalmunktól, Isten iránti hálánktól!

Jézust nem hatja meg pénzünk kicsinysége vagy nagysága. Amit értékel, az az áldozatkészségünk, legyen valaki akár szegény vagy gazdag.

Helyezzük Istent az első helyre, magunkat egy kicsit hátrébb.