Először is tegyünk különbséget a tized és adományok felhasználása, és aközött, milyen szándékkal adjuk tizedünket, adományainkat. Ezeket az összegeket arra használjuk, hogy Isten missziója a földön előrébb léphessen. Másképpen kérdezve, Istennek mi a fontosabb ebben a folyamatban, a tized és adományok összege, vagy pedig a mi szívünk szándéka?

Jól válaszoltál. Az Úr azt mondja, „Add nekem, fiam, a szívedet, és tartsd szemed előtt útjaimat!” Példabeszédek 23:26. Tehát, a jellemünkről szól a dolog! De akkor miért van Istennek szüksége még a pénzünkre is? Azért, mert a szívünk határozza meg a forrásainkat.

Ezért mondja Jézus, „Ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.” Máté 6:21. Ellen G. White ugyan ezt a kérdést, így közelíti meg: „Láttam, hogy ez a tizedrendszer, jellem fejlődéshez segít, és ez mutatja meg a szívünk igaz állapotát.” (Testimonies for the Church, vol. 1, p. 237).

A tized és adományok célja jellemünk fejlesztése és azt mutatja be, mi található szívünkben. A tized és adomány azt szolgálja, hogy Isten ügyét előbbre vigye, azonban ezek célja, a helyes jellem kifejlődése.

Tehát, amikor gyermekeinknek vagy a gyülekezetben erről beszélünk, nem csak arról kell szóljunk, hogy Isten missziójának anyagi forrásokra van szüksége, és ebben legyünk hűségesek. Igazából azt kell hangsúlyozzuk, hogy szívünkben dől el, amikor önzésünk miatt hűtlenek leszünk Istenhez.

Amit keresetünkből adunk az egyháznak, lehet, hogy nem jelent lényeges hatást az egyház missziómunkájára, de kétségtelenül beszél arról, hogy a nagy küzdelemben melyik oldalon állunk. Arról beszél, változtunk-e valamit!

Amikor tizedünket, adományainkat hozzuk el a gyülekezetbe, kérjünk új szívet Istentől!

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.