Az egyetemen dolgozott, ahová minden nap gyalog járt. Az egyik nap, sétálás közben egy bolt kirakatában felfigyelt egy sapkára. Szerette a különböző baseball sapkákat, és ilyennel még nem találkozott. Belépett az üzletbe és megvette. Egész nap rajta volt. Nem tudta, hogy a sapkán lévő logó mit jelképez. Aznap voltak, akik megkérdezték tőle, tudja-e, mi az a logó a sapkáján. De nem tudta. Azután, valaki megkérdezte tőle, hogy adventista-e, azt felelte, „Nem, nem vagyok adventista.” Ez kíváncsivá tette Felipe-t, és elhatározta, hogy megkeres egy adventista gyülekezetet. Látott egy narancsitalt árusító embert és gondolta megkérdezi tőle, ismer-e egyet. „Én is az vagyok,” válaszolta a férfi. Elbeszélgettek egy darabig, és megegyeztek, hogy a következő hétvégén együtt mennek a gyülekezetbe. Amikor beléptek, Felipe úgy érezte, hogy örömmel fogadták, és azt érezte, máskor is elmegy. Néhány hét elteltével, már az volt az érzése, hogy megtalálta azt a gyülekezetet, amit keresett. Arra gondolt, Isten vezette ezen az érdekes úton. Eldöntötte, csatlakozni fog ehhez a gyülekezethez. „Most már teljesebb az életem.” – mondta Felipe. „Isten meghallgatta az imámat, és boldogan beszélek Istenről másoknak.” Isten bármit és bárkit feltud használni, hogy azt, aki keres, a Megváltóhoz vezesse, még egy sapkát is. Még egy sapka is felkeltheti valaki figyelmét! Minket is arra akar használni, hogy rajtunk keresztül, mások is megismerhessék Jézust. Adományainkkal ebben a missziós munkában veszünk részt, ezt támogatjuk a világban sok felé. Legyünk részesei ennek az evangélizációs munkának. Imádkozzunk ezért, mondjuk el másoknak is, hogy Isten szereti őket.