Egyre többen csatlakoztak ehhez a körhöz, így az gyorsan növekedett. Dorcasnak többet kellett írnia. Amikor megemlítette mamájának, hogy növekszik a baráti kör, ő azt javasolta, hogy a gyerekek esténként találkozzanak a házukban és ott beszélgessenek Istenről. Még többen jöttek el! Minden szerdán és pénteken összegyűltek. Hamarosan több mint 40 gyerek járt. Majd néhány szülő is csatlakozott. Dorcas meghívta őket a gyülekezetbe szombatra, és többen el is jöttek, még a szülők közül is. Néhányan meg is keresztelkedtek. A kis gyülekezeti épület hamarosan kevésnek bizonyult, így egy vízhatlan ponyvával egészítették ki, hogy többen elférjenek. Most egy nagyobb épületet szeretnének. Az egyik napsütéses szombaton Dorcas megkeresztelkedett a folyóban. Nagyon emlékezetes nap volt ez a családnak és a barátainak is. Most Dorcas egy adventista bentlakásos iskolába jár, messze az otthonától. Továbbra is boldogan beszél hitéről, és szülei is ezt teszik a folyó melletti falujukban. Milyen sokat jelent, ha beszélünk arról, amit hiszünk! Ne felejtsük el, hogy adományaink mennyi embert segítenek ahhoz, hogy szebb gyülekezetbe járhassanak, még Pápua Új-Guinea dzsungeleinek kis falvaiban is! Lehet, hogy személyesen sohasem jutunk el oda!