Rishon szüleivel együtt egy nagy városból elköltöztek egy kisebb faluba, ahol szülei missziós feladatot kaptak. A kisfiúnak sok játéka volt, és a költözés miatt szülei javasolták neki, hogy játékokból osztogasson szét a barátai között. „Majd meglátod, hogy neked is sok feladatod lesz, nem lesz ennyi játékra ott szükséged.” – magyarázta neki papája. Rishon barátai nagy örömmel fogadták a sok ajándék játékot.

A kisfiú boldog volt, hogy milyen nagyon örültek barátai az elosztogatott játékoknak. Nem sok idő múlva a család beköltözött új otthonukba. Valóban az élet más volt a faluban, mint azelőtt a városban. A szüleinek kellett tanítani otthon a tantárgyakat, nem iskolába járt. A fiú élvezte az új feladatokat a kertben is, boldogan segített ott szüleinek. Munka közben gyakran memorizálták a bibliaverseket.

A faluban a gyerekek hamar megszerették Rishont. Kedves volt, udvarias. Örömmel látogatták meg őt otthonukban is. Rishon gyakran játszott a gyerekekkel gyülekezeteset. Beszélt a többieknek Jézus történeteiről, arról beszélt nekik, milyen volt az élet annakidején, a bibliai időkben, pl. Ádámnak, Évának, Noénak a bárkában, Dávid és Góliát küzdelméről, vagy Dánielnek az oroszlánok vermében milyen volt. Elmesélte Jézus kereszttörténetét, aki mindannyiunkért meghalt. Velük együtt imádkozott és megtanította őket imádkozni. „Drága Jézus, köszönjük, hogy te vagy a legjobb barátunk. Taníts meg minket szeretni téged, és egymást is. Jézus nevében, Ámen.”

A gyerekek elmesélték szüleiknek, milyen történeteket tanultak Rishontól. Voltak olyan szülők, akik azután ezekről beszélgettek Rishon szüleivel. Valóban nem hiányoztak Rishonnak az elosztogatott játékai. Megtanulta, hogy ha engedelmeskedik szüleinek, akkor neki sokkal jobb lesz, több mindennel gazdagodik. (Ellen G. White, Counsels on Stewardship, p. 300) Boldogan tanította új barátait Jézus életéről.

Amikor Istent helyezzük az első helyre életünkben, akkor az emberek körülöttünk sok mindenre fel fognak figyelni.