A falubeliek gyülekezni kezdtek a leszállópályánál, amikor a misszió pilótája, Gary Roberts megérkezett Indonézia egyik kis távoli szigetére, Suminkára. Amikor kilépett a gépből, az egyik férfi rámutatott a gép oldalára festett három angyalra, „Ez a Hetednapi Adventista repülő?”

Gary meglepetten kérdezte honnan ismeri az adventistákat? Válaszul egy érdekes történtet mondott el, egy vadászkutyáról, ami megtanította őket szombatot tartani. Évekkel korábban egy Mózes nevezetű lelkész érkezett egy Darius nevű férfival, aki álmában kapott egy angyali parancsot, hogy menjen Suminkára prédikálni. A két férfi tudta, hogy Isten adta azt az álmot, így elindultak a három napos útjukra, Suminka szigetére.

Amikor megérkeztek, meghirdették, hogy a falu közepén lévő nagy fa alatt, egy héten át evangélizációs sorozatot fognak tartani. Aztán az első nap, Mózes lelkész lázas lett, maláriás. A helybeliek biztosak voltak abban, hogy meg fog halni. A lelkész egész nap lázas volt, de 5 órakor a láz elhagyta és megtartotta a prédikációt. Amikor befejezte, visszatért a láza. Ez minden nap megismétlődött. Egész nap láza volt, kivétel 5 órakor, amikor Isten szeretetéről, a szombatról és az egészséges élet szempontjairól beszélt.

Amikor a befejező este eljött, a lelkész megkérdezte, ki akarja követni Jézust. Senki sem jelentkezett. Így befejezték a sorozatot és csalódottan mentek haza. Az élet visszatért a megszokott medrébe, a következő szombatig. A falu vadászkutyája, Dolby, korán kibotorkált oda, ahol a lelkész prédikált. Amikor a gazdája hívta, hogy menjenek vadászni, a kutya meg sem mozdult, azután sem volt hajlandó szombaton vadászni. Azt is észrevették az emberek, hogy a kutya nem ette meg a vaddisznót sem. Azt mondták a falubeliek, hogy Dolby Adventista lett! „Viszont, ha a kutya adventista lett, akkor nekik is ezt kell tenniük.” Ez lett a közös megállapodás. Ezt is tették, és a vaddisznót sem ették meg ezután.

Amikor Gary, a pilóta ezt elmesélte Mózes lelkésznek, akkor Dariussal azonnal elrepültek oda és kezdték tanítani a falubelieket. Ma már a falu 200 emberéből, a fele szombatonként együtt van az istentiszteleten, imádkoznak és Isten tetteiről beszélgetnek. Igyekeznek a tizedből és adományaikból fenntartani gyülekezeti életüket. Isten ebben a történetben is megmutatta, hogy megadja mindig azt, amire szükségünk van (Fil 4:19).