Sebastian rajongott a fociért, így nem csoda, hogy amikor szülei beiratták a Globális Misszió Élet Reménysége Központba focizni, ami közel volt hozzájuk, Santiago, Chilében, rendkívül izgatott lett. Keményen edzett és egyre ügyesebben rúgta a labdát.

Edzői fiatalok voltak, akik ebben a központban úgynevezett, egy éves önkéntes misszionáriusok voltak. Így nem csak focizni tanult meg Sebastian, de Jézusról is egyre többet hallott. Ezek a fiatal edzők beszéltek neki Jézusról. Lelkesen beszélt szüleinek is arról, amiket hallott.

Amikor délutánonként hazafelé ment szüleivel, Sebastian elmesélte mindazt, amit hallott Jézusról. Akkor történt, hogy a nagymamája beteg lett. Sebastian aggódni kezdett. Beszélt erről edzőinek, akik Cabezas lelkésszel, a központ vezetőjével elmentek meglátogatni a családot, együtt imádkoztak, bátorították a családot.

Szülei örültek a látogatásoknak, és idővel kérték, hogy tanítsák meg nekik a Bibliát. Végül is megismerték Jézust és megkeresztelkedtek. A nagymama kicsit jobban lett. A család örökre hálás az önkéntesek barátságáért. Ezek az önkéntesek önzetlenül feláldozzák idejüket és világosságot visznek az emberek közé.

Cabezas lelkész azt mondja: „Ezek az önkéntes fiatalok boldogan használják képességeiket, talentumaikat arra, hogy másoknak szolgáljanak. Sokféle tevékenységet végeznek, vannak főző tanfolyamaink, nyelvklubjaink, és sport csoportjaink is, amelyek az embereket idevonzzák. Ezek a missziós programok a közösséget szolgálják, használva Krisztus módszerét (Ministry of Healing, p. 17).

Ezeknek a foglalkozásoknak a segítségével, sokan megismerik az adventista gondolkozást és találkoznak az Úrral.”

Sebastian örömmel hallgatja, amikor szülei a tanult újdonságokról beszélgetnek. Azt mondja: „Ez a Reménység Központ elhozta Isten üzenetét a szívembe … Így most az egész család együtt lesz ott a menyben!”

Köszönjük tizedeidet és rendszeres adományaidat, és köszönet az Adventista Egyháznak, amely embereket segít Jézushoz.