Ez a sok fémpénz viszont nem elég arra, hogy valami értékeset vásároljon.

Barátja, azt javasolta, adja oda a gyerekeinek. Már felajánlottam nekik, de nincs szükségük rá, válaszolta.

Majd a barátja azt javasolta, adja a gyülekezetnek, azok elfogadják az adományokat. Noha nem szokott ilyet tenni, de arra gondolt, legalább valakik hasznát veszik fémpénzeinek.

Egy néhány nap múlva a gyülekezet pénztárosától kapott levelet, amiben a lekönyvelt adományt rögzítették, és a levél alján egy nyomtatott bibliavers volt írva, amit minden adományozónak elküldenek.

„Adjatok, és nektek is adnak, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.” Lk 6:38

Amikor letette az asztalára a levelet, egy pillanatra elgondolkozott, úgy kezelte a világegyetem tulajdonosát, mint egy koldust?

Ahelyett, hogy azt adnánk Istennek, amit nem tudunk használni, Salamon azt tanítja, hogy rendszeres hálaadással adjunk vissza minden jövedelmünkből Istennek.

„Tiszteld az URat a vagyonodból, egész jövedelmed zsengéjéből! Így majd bőven megtelnek csűrjeid, és must árad sajtód vályúiból.” Pb 3:9, 10.

A legjobbunkból adjunk az Úrnak, mint ahogy Ő adott a sajátjából.

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.