Bamlak tizenkét éves kislány és Etiópiában, Addis Abebában él. Van egy színes filckészlete és ezekkel szeret történeteket mesélni. Szombatonként egy hajókonténerben tanítja a gyerekeknek a bibliai történeteket, ami egy gyülekezet mellett van elhelyezve.

A gyerekek a hétnek akármelyik napján találkozhatnak, énekelnek és játékokat játszanak. Maguknak szervezik meg a találkozásokat. Teodor családja közel lakik a gyülekezethez és gyakran hallgatta az énekeket, ami a házukban is hallható volt.

Amikor még fiatalabb volt, gyakran arra sétált, hogy meghallgassa. Tetszett neki! Nem sok idő múlva testvéreivel ott voltak a gyülekezetben szombatonként. Szüleik látták, hogy a gyerekek megváltoztak és kíváncsiak lettek, mivel töltenek olyan sok időt. A gyerekek hívták a szülőket, hogy menjenek velük a gyülekezetbe. Amikor egyszer elmentek megnézni, megragadta őket is, amit láttak, hallottak. Az egész család már tizenöt éve jár a gyülekezetbe és a szülők boldogok.

Bamlak és a gyerekek azért imádkoznak, hogy több helyük legyen és hívhassanak még több gyereket is. A gyülekezet vezetői is látják, hogy fontos lenne a gyerekeknek egy újabb helyiség, vagy akár csak egy újabb konténer is, amit „bárány menedéknek” hívnak, ami megvédi a gyerekeket a naptól és az esőtől. A gyerekek gyakran magukkal hozzák a szülőket is és más fiatalokat is.

Tudjuk, Isten használja fel tizedeinket és adományainkat. A tized mértékét az Úr határozta meg. Az adományok mértékét nekünk kell eldönteni, az milyen százaléka legyen fizetésünknek. Ezt ima után döntsük el. Kérjük áldását életünkre, és, hogy Ő töltse be szükségeinket gazdagsága szerint. (Fil 4:19)