Ezen a kérdésen dolgozva, hamar rájöttek, hogy mennyire nehéz ezt a szándékot keresztülvinni. Az állam törvénye szerint, egy üzlettárs személyi igazolvány számmal és lakcímmel kell rendelkezzen.

Ezt a rubrikát, így nem lehet kitölteni! Amikor egyik alkalommal beleszomorodott a jogi komplikációkba, Allen rátalált az 50. Zsoltár 12. versére, amely így szól: „Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.”

Rögtön, még teljesebben megértette ezt a verset, hogy világunk kitekert tulajdonviszonyaiban, Isten őt bízza meg, hogy legyen a tulajdonos. De azt is megértette, hogy le akarta fokozni Istent, az igazi tulajdonost, partnerré!

Amikor Allen térdre borult, teljes békesség szállta meg. Megértette, hogy abban az időszakos kiváltságban van része, hogy Isten cégének időszakos tulajdonosa lehet, e szerint a gondolat szerint. Vagy még inkább, Isten megkérte Allent, hogy az Ő nevében irányítsa cégét! Így töltse be Isten célját a földön, hogy embereket nyerjen meg az örök életre. Alázatosan járjon és szüntelen kapcsolatban legyen, imádság és bibliatanulmányozás által a valódi tulajdonossal.

Hagyjon fel ezzel a felvetett problémával! Isten a valóságos tulajdonos, minden részletre odafigyel. Nem csak erre a cégre, de a teljes életére is!

Sok keresztény arra gondol, hogy vagyonával segítheti Isten ügyét. De ennek éppen az ellenkezője a valóság. Amíg élünk, addig Isten bíz meg minket mind avval, amivel Ő rendelkezik, aminek Ő a tulajdonosa.

Miután az életünk véget ér, ugyan azokat a dolgokat mások kezébe helyezi.

Lehet, hogy nem ismerjük el Isten tulajdonos voltát, de ez Istent nem rövidíti meg. Ez a gondolat csak a mi értelmezésünket ferdíti el. Ha elfeledkezünk arról, hogy Ő az igazi tulajdonos, akkor ez bennünk egy öntelt szívet vált ki, és fennhéjázóvá tesz, ami végül teljesen el fog választani Istentől.

Éppen ezért van szükségünk arra emlékezni, hogy Ő a tulajdonos, mi visszaadjuk neki tizedünket, ami tulajdonképpen az Övé. A tizedünk Istené, azt mi visszaadjuk neki. Adományainkat viszont beadjuk az egyháznak, azokat mi adjuk Istennek.

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.