Pál, ebben a versben az igaz istentisztelet három kulcsát fogalmazza meg, először „tőle … van minden”. Tehát, Istené minden. Erről beszél az első bibliai vers is, „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (1Móz 1:1). A „kezdetben” kifejezés azt jelzi, hogy a teremtés előtt Isten már létezett. Nem függ senkitől, senki segítségére nincs szüksége.

A következő tétel, „általa … van minden”. Ez azt is alá húzza, hogy amink van, az nem a mi erőnk, bölcsességünk vagy képességünk által áll rendelkezésünkre, hanem Isten gondoskodásából, aki képessé tett minket arra, hogy éljünk vele. Hogy ezt megértsük, tegyük fel azt a kérdést: Ezt én értem el magamtól? Magamnak köszönhetem ezt? Amim van, az az én erőfeszítésem következménye csupán?

Minden jót, Isten szerető kezéből kaptam.

Végül, Pál azt tanítja, „érte van minden”. Mivel minden tőle van, általa van, így mindent neki kell felajánljunk, az ő céljaira, az ő ügyére. Értelmileg könnyű elismerni, hogy minden az övé, és hogy ő érte van, de gyakorlatban megélni ezt, az azt igényli, hogy átadjuk magunkat Jézusnak, és Szentlelke vezetésének.

Dicsőítsük mi is Istent, és mondjuk el, „Mert tőle, általa és érte van minden!” Most az év végén is helyezzük Istent az első helyre és önmagunkat kicsit hátrébb.****