A munkát örömforrás céljából tervezte el nekünk Isten, még a bűn bekövetkezte előtt, hogy megelégedettek legyünk. Majd azután is, lényeges része maradt életünknek, mely hozzájárul a jellemünk fejlődéséhez, egészségünkhöz, lelki erősödésünkhöz, életgyakorlatunkhoz és gazdasági stabilitásunkhoz.

Egy átlagos ember, ötven éves munkavégzése során, 100 000 órát dolgozik. Az is igaz, hogy vannak, akik a maguk dicsőségére dolgoznak. Azonban Isten arra kér minket, hogy az Ő dicsőségére dolgozzunk, bármit is tegyünk. Azzal is őt dicsőítjük meg, ha az olyan értékeket is elsajátítjuk, mint a becsületesség, hűség, pozitív életszemlélet és kiválóság.

Ez jellemzett sok bibliai szereplőt, mint Dániel, akit hibátlan szolgaként láttak (Daniel 6:5), vagy mint Józsefe, aki becsületességéről, hűségéről volt ismert (1Móz 39:21-23), vagy mint Jákóbo, akit Lábán úgy ismert meg, mint aki várakozásait is felülmúlta (1Móz 31:38-40).

Johann Sebastian Bach, a német zeneszerző, legtöbb szerzeményét templomi szolgálatra szánta. Kottái tetejére azt írta oda, hogy „J.J.” amivel azt jelezte, hogy „Jesu Juva” (ami latinul azt jelenti, „Jézus segítségével”). A kottalap aljára pedig azt írta, „S.D.G.”, vagyis Soli Deo Gloria (latinul, „Istené a dicsőség”). Mind ezzel azt jelezte, hogy Bach szerzeményeit Istennek szánta. Zenéje az emberi civilizáció kiemelkedő darabjai, ihletett zenedarabok.

Milyenek lennének napjaink, ha minden reggel, úgy terveznénk meg a napot, hogy Isten jelenlétében akarnánk azt eltölteni, Krisztussal kapcsolatban maradva, kérve őt, hogy legyen velünk napi feladatainkban? Mi történne velünk, ha rábíznánk magunkat, amikor problémáink adódnak, vagy leakarnánk győzni a napi kihívásokat? Vagy ha a nap végén azt mondanánk, „Mind, amit jól tettem, remélem az ő neve dicsőítésére válnak”.

Isten ellát minket munkával, és képességgel, hogy azt dicsőségére végezzük el. Az ő dicsőítésére adhatjuk vissza tizedeinket, vagy adhatunk adományokat, azért, hogy támogassuk munkáját a földön. Kifejezhetjük ezzel bizalmunkat felé, mint mennyei segítőnk felé.

Helyezzük Istent az első helyre és magunk vágyait egy kicsit hátrébb.