Mindent visszaszerzett az ellenségeitől. Abrám megkapta Melkisédektől az áldást és "tizedet adott neki mindenből” (1Mózes 14:20). Így fejezte ki Abrám Isten felé háláját és hűségét.

Egy lényeges szempontot tanulhatunk meg Abrám és Melkisédek találkozásából, mielőtt még tizedet adott volna.

Először – Áldás előbb van, mint a tizedfizetés. Mielőtt Abrám tizedet fizetett volna Melkisédek megáldotta őt, mondván, „Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől” (1Mózes 14:19). Ez azt jelzi, hogy Isten áldása mindig előbb érkezik, mint a tizedfizetés. Nincs tized, az azt megelőző anyagi áldás nélkül, mert tizedünk arra válasz, amit Isten adott nekünk korábban.

Másodszor – Istené minden. Melkisédek úgy beszél Istenről, mint „az ég és föld teremtőjéről” (1Mózes 14:19). Ez arról tanúskodik, hogy Abrám – mint mi mindannyian – nem volt az igazi tulajdonosa annak, amije volt. A tized visszaadása Isten tulajdonjogának elismerése, mind afelett, amivel rendelkezünk. Mi csupán sáfárai vagyunk annak, amit Isten ránk bízott.

Harmadik – Istennek megvan a hatalma, hogy megszabadítson minden bántalmazástól (1Mózes 14:20). Melkisédek emlékeztette Abrámot, hogy a magasságos Isten, adta kezébe ellenségeit (1Mózes 14:20). Abrám győzelme Isten közbelépésének volt köszönhető, nem Abrám vitézségének. Amikor Istent tiszteljük szombatonként és visszaadjuk neki tizedünket és beadjuk adományainkat, akkor elismerjük, hogy Ő adott nekünk képességet a munkához, tőle kaptuk az áldásokat a hónap során.

Mindnyájan, akik a mennyei Isten jóságáról emlékezünk szombatonként és visszahozzuk neki tizedeinket, hűségünket fejezzük ki előtte. Mindazok, akik Istenhez tartozunk, megoszthatjuk Isten jóságát másokkal. Isten túláradóan megáld minket, és mi is ezt továbbadhatjuk másoknak.

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.