Egy házaspár a válás folyamatában volt, ki volt tűzve a tárgyalási nap is. A feleség éppen fogorvosnál volt, amikor a rendelőben hallott egy keresztény zenét. Megkérdezte a fogorvost, miről szól az ének. Az orvos röviden elmagyarázta a bűn és a megváltás értelmét.

Ez felkeltette a feleség érdeklődését és szeretett volna erről többet tudni. A fogorvos adott neki egy Bibliát és megszervezett egy találkozót egy lelkésszel. Az első alkalommal arról kérdezett, mit mond a Biblia a válásról. Amikor a lelkész kifejtette, a hölgy haragosan úgy reagált, „Hát ez ma lehetetlen.”

A lelkész azt tanácsolta, hogy olvassa még a Bibliát és imádkozzon a férjéért és a házasságáért. Imádkozásai közben azt tapasztalta, hogy változás ment végbe benne. A tárgyalás előtti este, azt mondta a férjének, hogy már nem is akar elválni. Férje kérdésére azt válaszolta, elfogadta Jézust, mint Megváltóját, és az Ő akarata ellen volna a válás.

Másnap, a bírónak el is mondta, hogy már nem akar elválni. Meglepetésére a férje is azt válaszolta, hogy: „Én sem.”

Férje kíváncsi lett felesége gondolataira, és ő is elkezdte olvasni a Bibliát. Hamarosan a férj is elment a bibliaórákra, és kezdett gyülekezetbe járni. Ő is változást tapasztalt gondolkozásában, és már együtt követik Jézust.

Ez a házasság helyre állt, köszönhető a „sátorkészítő” fogorvosnak, aki felajánlotta munkája közben az evangéliumot. Szakemberek, mint fogorvosok, mérnökök, tanárok, ápolók és mások is, Pál apostolhoz hasonlóan, „sátorkészítőkké” lesznek, amíg foglalkozásuk szerint egy időre elkötelezik magukat, hogy másokat Krisztushoz vezessenek.

Néhány „sátorkészítő” önkéntesen felvállalja, hogy csatlakoznak az Adventista Egyház szervezésében, a 10/40-es ablak területén végzett szolgálatra, ahová az egyház lelkészeinek komoly kihívást jelent vízumot vagy munkavállalási engedélyt szerezni. Adományainkkal szintén ezt a feladatot is támogatjuk, hogy eszközöket tudjunk biztosítani világszélesen ezeknek az elkötelezett „sátorkészítőknek”, a misszió munkában.

Valahol, minden keresztényben benne van ez a „sátorkészítő” lelkület, hogy önkéntesen, lelkek megmentését végezze az Úr elhívásában. Isten felhívása szerint, mi is adjuk vissza tizedeinket és adjuk be adományainkat, hogy ezzel is, Istent helyezzük az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.