Jézus azt mondja, „Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” (János 6:38).

Az izraeliták idejében, egy évben, háromszor kellett megjelenni az Úr előtt minden férfinek istentisztelet céljából. Ez azt jelentette, hogy földjüket hátra kellett hagyniuk, ellenséges és mohó törzsek közepette. Ugyanakkor, az Úr megígérte, hogy „senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy a te Urad Istened előtt megjelenj.” (2Mózes 34:23-24).

Lehet, hogy biztonságosabbnak tűnhetett nekik otthon maradni és megvédeni otthonukat? Mi tartotta vissza az ellenséget attól, hogy a védtelen házakra támadjanak és feldúlják azokat tűzzel vagy karddal? Viszont az Úr ígérte a védelmet, mint ahogy most is ígéri áldásait, ha kockáztatjuk, hogy megtartjuk a szombatot és visszaadjuk tizedeinket! Az izraeliek tudták, hogy Isten ígéretei akkor teljesednek be, ha megvallják bűneiket és követik útmutatását.

Képzeljük el, hogy izraeliek ezrei haladnak a találkozás sátra felé Jeruzsálembe, és azt éneklik menet közben, hogy „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” (Zsoltárok 127:1).

Az igaz istentiszteletet Isten leírása szerint kell alakítani, még akkor is, ha az nem tűnik biztonságosnak. Néha úgy tűnhet, hogy nem biztonságos hűségesen megtartani a szombatot és adományainkat beadni. De a legnagyobb biztonságban akkor vagyunk, ha Isten kezében tudjuk magunkat, bízunk benne és engedelmeskedünk akaratának.

Életünk minden körülményei közepette, helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.