Sok féle sorssal találkozunk, van, aki egyedül maradt életében, másikat az alkohol tett tönkre, vagy a drog, vagy életmódjához köthető betegség érte utol. Van, aki börtönbe került, vagy valaki korán elveszítette egyik családtagját. Ilyen sajnos megtörténhet.

Isten „szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába.” Kol 1:13

Gondold át, hogy is ért el téged Isten szeretete. Egyszer elhatároztad, hogy válaszolsz Jézus hívására és bocsánatát kérted.

A Szentírás megígéri, „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Rm 10:13

Csak az hívja Istent segítségül, aki bízik benne. Aki előbb meghallja Jézus hívását, aki hall vagy olvas Jézusról, haláláról, megbocsátásáról, megmentő kegyelméről. A hit hallásból van és a hallás pedig Isten Igéjéből. Rm10:17

Gyakran valaki prédikációját halljuk meg. Olvasni is csak akkor tudunk, Istenről, ha azt valaki előbb leírja, igaz?

Most még van időnk, beszéljünk másoknak arról, amit tapasztaltunk Istennel. Tapasztalataink, másokat segíthetnek.

Mindenhová mi nem juthatunk el, viszont adományunk által, sokfelé elérhetünk. Kézzelfogható, és nem kézzel fogható áldásokban részesedünk, és a világon sokfelé juttathatunk el segítséget adományainkkal. Isten kipótolja adományainkat, és újabb áldásokban részesít. Az Úr segítségét naponként megtapasztaljuk.

Jézus azt mondja, „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Lk 6:38

Amikor a mai szombati istentiszteleten elhelyezzük tizedünket, adományainkat, állítsuk Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.