A tized rendszere nem egyházi találmány, hanem Isten rendelkezett arról, a Bibliában olvasunk róla. Ha hűségesek akarunk lenni hozzá, Isten elgondolását követve kell azzal éljünk.

4Mózes 18:21-ben ezt olvassuk, „De ímé, Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel a gyülekezet sátrának szolgálatát végzik.” A tized kizárólag a Léviták maradéktalan szolgálatának fenntartására van, akik magukat Isten törvényének szolgálatára adják, és az emberek vallásos oktatására.

A tizedfizetés ősi gyakorlat, ami megelőzi a lévitákat vagy a zsidóságot. Jákób is tizedet adott (Genesis 28:22), és a nagyapja is, Ábrahám. Amikor Ábrahám győzedelmesen visszatért a harcból, nem arra használta a tizedet, hogy Lótot vagy másokat segítsen. Melkisédeknek adta teljes tizedét (Genesis 14:20), aki nem Lévita volt és még csak nem is Izraeli, hanem elismerten „a Magasságos Isten papja volt”. Genesis 14:18.

A lévita időkben nem közvetlen a Lévitáknak adták a tizedet. A Tárházba vitték be azt (Malachi 3:10), és innen osztották el egyenlő mértékben azt a Léviták között (2Chronicles 31:11-18). A Hetednapi Adventista Egyház ezt az alapelvet követi, biztosítva, hogy a lelkészek egyenlő arányban részesedjenek belőle, függetlenül milyen létszámú a gyülekezetük.

Pál megerősíti ezt a korábbi gyakorlatot az Újszövetségi időkre nézve. Erre utal, amikor kifejti, „Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szent helyről táplálkoznak, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárról részesednek? Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.” (1Corinthians 9:13, 14).

Ellen G. White megerősíti ugyan ezt az elvet, „Egyértelmű, határozott üzenetet kaptam közösségünk részére. Azt a parancsot kaptam, hogy mondjam el, hibát követnek el, akik a tizedet egyéb célokra használják, még ha jónak is látszanak azok, de nem azok, amire az Úr rendelte, hogy a tizedet használni kell. Azok, akik így használják fel a tizedet, eltérnek az Úr szándékától. Isten meg fogja ítélni az ilyet.” (Testimonies for the Church, vol. 9, p, 248)

Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk azokat, akik szükségben vannak, vagy nem kellene támogatnunk a keresztény oktatást, vagy befektetnünk gyülekezetek építésébe, renoválásba. Ezeket adakozásból fedezzük, soha sem tizedből. A tizedet, ami az Úré, Isten rendelkezése alapján használjuk, ne a mi szándékaink szerint. Isten és az Ő szava világos e tekintetben, és akinek fontos az igazság, és keresi Isten kedvét, nem a sajátját, az tudja mit kell tennie.

Amikor visszaadjuk tizedeinket, beadjuk adományainkat, helyezzük Istent az első helyre és magunk vágyait egy kicsit hátrébb.