Akarata ellenére néhány társával együtt besorozták a római hadseregbe, és mivel nem vettek részt a harcban, bebörtönözték őket. Éhség alakult ki, sok bebörtönzött éhen halt, de Pachomius (Pakómiusz) és társai titokban a rácsokon keresztül élelmet kaptak néhány jótevőtől.

Pachomius (Pakómiusz) megtudta, hogy a jótevői egy Galileai, Jézus Krisztus követői. Miután kiszabadult, megkereste a keresztényeket, hogy megtudja, kik azok, akik Jézus áldozatáról, szeretetéről és haláláról tanítanak. Kr. u. 314-ben meg is keresztelkedett és a kereszténység befolyásos alakjává lett. A jószívűség mentette őt meg!

Az első században a kereszténység arról volt ismert, hogy jószívvel fordultak mások felé, noha nem ismerték el őket, és nem is voltak gazdagok. Sok követőjük lett, beszéltek a feltámadt Krisztusról és jószívvel segítettek mindenkit.

Azokat hívhatjuk keresztényeknek, akik, mint Krisztus, mások áldására élnek. Akik Krisztus jellemét követik, másokat szolgálnak, hitet ébresztenek másokban, és megtapasztalják Isten értük végzett csodáit is. Nem aggódnak a jövőjük miatt, mert tudják, Jézus törődik velük. Az ilyenek, kincsek Isten szemében.

Jézus azt mondja, „Mert aki meg akarja tartani az ö életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” Matthew 16:25. Szeretnéd megtartani az életedet? Add át magadat, családodat, mindenedet, amivel rendelkezel Isten szolgálatára és mentsél másokat.

Helyezzük Istent az első helyre és magunk vágyait egy picit hátrébb.