Idővel tanulmányozta pénzügyi könyvelésüket, hogyan segítettek cégeket, alapítványokat, szolgálatokat és ezeket milyen komolyan végezték.

A tanulmányozás közben arra is magyarázatot talált, mi volt szülei meggyőződésének alapja, ami a Bibliában gyökeredzett. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” 2Kor 8:9

Ez tényleg igaz, gondolta Julian, és ez megragadta szívét. Szülei egy olyan korszak gyermekei voltak, amikor az emberek nem fitogtatták gazdagságukat. Hitük szerint, vagyonuk az Istené és azt az Isten dicsőségére helyes felhasználni, nem önmagukra.

Habár megtehették volna, hogy nagy luxusban éljenek, de ehelyett ők mértékletes, kényelmes életet éltek sokkal szerényebbet, mint a vagyonuk megengedte volna. Nem is lehetett észrevenni rajtuk gazdagságukat.

Egyik nap, amikor sokkal szerényebb döntést hozott a papája, mint ami kényelmesebb lett volna, Julian megkérdezte: „Apa, miért nem költötök Anyával magatokra többet? Mi az oka, hogy nem élveztek nagyobb luxust életetekben?”

Évtizedekkel később, Julian még mindig azt magyarázza, milyen életformáló tapasztalat volt számára édesapja válasza, ami mindig ott van emlékezetében. „Jótékonyság a mi luxusunk.”

Érdemes átgondolnunk nekünk is, hogy milyen kényelmet, talán még „luxust” is élvezünk és mondjunk is mindezért hálát Istennek.

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.