Évtizedeken át, prédikált a szegényeknek és a gazdagoknak, maga is személyesen megtapasztalta a szegénységet, gazdagságot. Látta azt is, amint Krisztus követői, nem az adományozót dicsőítették, hanem önmagukat, vagyis tévesen értelmezték Isten ajándékait. Hallgatta ahogy teljesítményeiket magasztalták, mindennapi sikereiket éltették, a földi gazdagságot hajszolták és ezt tanították a fiataloknak is.

Viszont Pál mást is látott, ezeknél sokkal magasztosabb dolgokat, szívbéli megtéréseket, olyan nagylelkűséget, ami felfoghatatlan, komoly áldozatvállalást.

Legnagyobb példa, ami megragadta szívét, Jézusé volt és erről boldogan tett bizonyságot. Aki gazdag volt és szegénnyé lett, hogy mi általa örökre gazdaggá lehessünk.

Most, hogy a halál közeledett Pálhoz, bizonyságtételét leírta egy levélben Timóteusnak, a fiatal tanítványának. Atyai tanácsként írta le az alábbi bölcsességet és hatásos tanácsát: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” 2Tim 4:7

Amikor visszaadjuk tizedünket, és beadjuk adományainkat ez legyen a mi imádságunk is. Tartsuk meg szilárdan hitünket egészen a célig.

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.