„Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, mindig mindenhez hozzászoktam, a jóllakáshoz is, az éhezéshez is, … Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.” (Fil. 4:11-13, NIV)

Ez a vers azt jelzi, hogy a megelégedettség a lelki szempontokra is koncentrál, nem csak az anyagi dolgokra.

Mivel szerencsétlenség mindenkit elérhet, hogyan lehetséges az itt említett megelégedettséget kialakítani magunkban, amikor szükségben vagy próbában vagyunk?

Ennek megértéséhez a kulcs a 11. és 13. versekben található. Pál, lényegében arról beszél a 11. versben, hogy minden körülmények között megtanult elégedettnek lenni.

Először is, a megelégedettség nem mentesít minket attól, hogy valami jobb megoldást keressünk, és az indokolatlan aggodalmat felszámoljuk. Abban az esetben, ha nem kaphatunk meg valamit, vagy az nekünk nem lenne megfelelő, akkor a megelégedettség, érzéseinkben higgadtságot és békességet teremt. Így segíthet a megelégedettség elkerülni az pénzügyi adósságot.

A legtöbb adósságot akkor szabadítjuk magunkra, amikor türelmetlenek vagyunk és kiegyensúlyozatlanok, olyat akarunk, amit nem engedhetünk meg magunknak.

Másodszor, a tized és adomány gyakorlata az Istenbe vetett bizalmat erősíti. Isten az, aki mindent biztosít számunkra. Bízzunk gondviselő jelenlétében.

Pál nem érezte magát korlátok közt, amikor hiányt szenvedett, mert lényegében azt mondja a 13. versben, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban”, nem azt mondja, hogy ha kölcsönt veszek fel, mindent el tudok intézni! Vannak, akik a pénzkölcsön felvételében látják a megoldást.

A Biblia azt tanítja, „Mivel Krisztus gondviselésére bíztam magam, nem a pénzkölcsönben látom a problémám megoldását. Jézusra várok, az Ő kezében van az életem. Jézus nem csak arra korlátozódik, ami most a kezemben van. Mivel Krisztusban bízom, ellenséges körülmények közepette is, „akik Istent szeretik, minden javukra van.” (Róm. 8:28). Jézus isteni jelenléte elegendő nekem minden körülményben.

Azzal a lelkülettel adjuk vissza tizedeinket, és adjuk be adományainkat, hogy bízzuk magunkat gondviselésére és kerüljük el a szükségtelen adósságokat.

Helyezzük Istent az első helyre és magunk vágyait egy kicsit hátrébb.