Eldöntötted már, mennyi legyen az adományod aránya a keresetedhez mérten? Komoly kihívást jelent nekünk, hogy ezt Jézus színe előtt végig gondoljuk.

Lehet, hogy most van itt az ideje, hogy ezt megtegyük: az adományom valóban áldozatot jelent?

„Mi azért szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket.” 1 John 4:19.

Erről a gondolatról Ellen White azt írta: „Milyen hatalmas ajándékot kapott az ember Istentől…! Olyan bőkezűen adott a lázadó ember megmentéséért, amit nem lehet túlszárnyalni… Az az ember, aki igazán szereti Istent, nem csak a szájával szolgál neki. Olyan ajándékot ad és adományt a pénztárnak, ami a magvetés munkáját segíti elő.” (Review and Herald, May 15, 1900).

Egy skót misszionárius Alexandre Duff, hosszú évekig tartó indiai szolgálat után, hazatért, hogy otthon fejezze be életét. Egyik prédikációja során felhívással élt, hogy ki lépne a szolgálati helyére. Mivel nem volt válasz a hallgatóságból, továbbra is lelkesen folytatta a felhívást, majd elájult a szószéken.

Amikor az orvos vizsgálta és nyugtatta őt, Alexander Duff hirtelen kinyitotta a szemét és kijelentette: „Folytatnom kell a felhívást a szószékről.” Felállt a szószékre, „Nincs Skóciában senki sem, aki válaszolna az indiaiak hívására?” kérdezte. Majd várt egy kicsit és senki sem szólalt meg, majd kijelentette: „Ha nincs Skóciában egy fiatalember sem, aki elmenne Indiába, akkor én magam megyek újból el, hogy azok az emberek legalább tudják, hogy van még egy skót ember, aki törődik velük.”

Azután elindult lefelé a szószékről. A csend viszont megtört és a tömegből egyre többen kiáltották: Én elmegyek! Én is! Én is!” Alexander, Isten iránti elkötelezettségét Jézus kereszt áldozata motiválta. Bizonyságtevése minket is lelkesedéssel tölt el, amikor áldozatot vállalunk és hűségünket gyakoroljuk.

Helyezzük Istent az első helyre és vágyainkat egy kicsit hátrébb.