19. május 9. Katasztrófa és éhség – segélyezési adományok

2026.05.07

Két humanitáriánus munkás beszélgetett egyik éjjel Katmanduban, Nepál fővárosában. Régen találkoztak, sokáig beszélgettek és nem is jött álom a szemükre.

VIDEÓ

A földrengés utórengéseit még mindig lehetett érezni a megrongálódott szállodában.

Simon és Julian évek óta dolgoztak Nepálban humanitáriánus feladatokon, az ADRA-val, az Adventista Fejlesztési és Segély Alapítvánnyal. 48 órával korábban erős földrengés volt, közel 9 000 embert ölt meg és több mint 22 000 embert sebesített meg. Kettejüket újból visszahívták, hogy segítsenek az ADRA sürgősségi munkájában.

Évtizedek óta végeznek megbízható munkát, és az elsők között vannak, akik ilyen esetekben segítenek, legyen az akár Nepálban, Haitin, a Fülöp-szigeteken, Szudánban, vagy akár a te országodban.

Azonban az edzett munkások is ki vannak téve a magas érzelmi megpróbáltatásoknak. Juliant most éppen nagyon megviselte a sok szenvedés, amit látott. Át akarta beszélni ezeket Simonnal.

Simon azt magyarázta, hogy amikor rájövünk, hogy nem segíthetünk mindenkinek aki szenved, akkor annak az egynek, akivel foglalkozunk, megtesszük azt, amit mindenkinek akartunk volna. Mindannyian így érzünk. Arra vágyunk, hogy bárcsak mindenkinek segíthetnénk, akik csapásban, éhségben és harcokban vettek részt.

Nem tudjuk ezt egyedül elvégezni. Egyikünk sem. De meg tudjuk tenni eggyel, amit mindenkivel megakarnánk tenni.

A Hetednapi Adventista Egyház tized és adományozási rendszere lehetővé teszi, hogy részt vegyünk a világszéles missziómunkában. A mi adományunk talán jelentéktelennek tűnik, de összességében emberek életén tud segíteni.

Gyülekezeti adományrendszerünk világszélesen szervezi és támogatja az ADRA szükséges kiadásait. Azonban arra is van lehetőséged, hogy egyenesen az ADRA-t támogasd. Anyagi támogatásod segít abban, hogy az ADRA maradjon az elsők között, akik válaszolnak a kihívásokra, gyógyítást hoznak és gyakorlati segítséget a sérült embereknek.

Amikor a krízis helyzetekben Isten partnerei lehetünk, helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.