Isten erről ezt mondja, az 50. Zsoltár 10-12 verseiben: „Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegyeknek minden állata. Ismerem a hegyeknek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.”

Majd az 5Mózes 8:17-18 azt mondja: „Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig.”

Isten a tulajdonosa mindennek, és Ő hív minket, hogy legyünk hűséges sáfárai mindannak, amit gondozásunkra bízott. A sáfár az a személy, aki a tulajdonos dolgait gondozza.

Istené minden ebben a világban, és arra kér minket, hogy viseljük gondját mindennek, ami az övé. Amikor megértjük, hogy minden Istené, akkor már nem tulajdonosnak látjuk magunkat, hanem sáfárnak.

Amikor visszaadjuk Istennek tizedünket és beadjuk adományunkat, emlékeztessük magunkat arra, hogy megköszönjük Istennek áldásait.

Kérjük Őt, hogy megmutathassuk környezetünkben áldásait. Családunk és barátaink is kamatozzanak ebből, így Isten munkája haladhasson előre.

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.