Egyik útján úgy döntött, hogy kisfiát is magával viszi, akit egy kartondobozba ültetett bele, felerősítve azt a csomagtartóra.

Amint haladtak az úton, oroszlánok egy csapata tűnt fel az út két oldalán. Nem tudta mit is tegyen, leszállt a kerékpárról, és próbálta kitalálni mit tehet. Fia elnémult a félelemtől, mozdulatlanul ült a dobozban.

A lelkész letépett egy karton darabot, a fia és az ő nevét felírta rá, ledobta az útra - a legrosszabbra gondolva - hátha valaki majd megtalálja neveiket. Akkor erősen azt érezte, hogy óvatosan, gyalogolva folytassa az útját.

Az oroszlánok szúrós szemmel figyelték őket, de sértetlenül megmenekültek. „Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megszabadítja őket.” Zsoltárok 34:7. Sok lelkész és misszionárius dolgozik veszélyes és kies környezetben, de nagy városokban is. Imádságainkkal, tizedünkkel, adományainkkal támogatjuk jelenlétüket és missziós feladataikat.

Csatlakozhatunk hozzájuk missziójukban azzal is, hogy mi is hirdetjük az evangéliumot környezetünkben és imádkozunk értük is, valamint adományainkkal lehetővé tesszük, amire a távolban szükségük van.

Helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.