Miután a férfi röviden megnézte a várost, kis kedvességet vásárolt Keziának. Mivel még nem ismerte a helyi pénzt, egy papírpénzt is adott neki mellé. A kislány lelkesen elfogadta az ajándékot, és meg sem nézte a pénzt.

Később vette csak észre, hogy pénznek, nem sok értéke van. Csalódottan ment vissza panaszkodni, aminek a papája sem örült, „De bácsikám, ezért nem adnak semmit sem!”

A történet kapcsán érdemes elgondolkozni a Teremtő felé mutatott érzéseinkről, vajon mit üzenetünk adományunkkal?

Malakiás könyvében „Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-e az? Vagy ha sántát hoztok és betegeset: nem bűn-e az? De vidd csak azt a fejedelemnek: vajon kedvesen fogad-e, vagy rád tekint-e? – ezt mondja a Seregek Ura.” –Malakiás 1:8

Jézus a legjobbat adja nekünk, vegyük ezt figyelembe!

Amikor tizedünket visszaadjuk Istennek, adományainkat beadjuk, helyezzük Istent az első helyre és magunkat egy kicsit hátrébb.